“Aztán jött a világháború életveszéllyel, félelemmel, éhséggel. Én 1945 áprilisában orosz fogságba estem. Novoszibirszkbe vittek. S bármennyire is hihetetlennek tűnik, a rongyos, éhes foglyok, akik nem is olyan régen még sportemberek voltak, a rettenetes körülmények között elkezdtek futballozni. A 10. század suszterei összevarrtak egy labdát. Valamelyik orosz őr szerzett hozzá belsőt. A láger udvarán sportpálya is volt szabályos kapuval, kezdődhetett a játék. Eleinte csak néhányan pöckölgettük a labdát, de 1946-ban a 11. század 11 csapatával elindult a láger-bajnokság. Egész nyáron futballoztunk és 8 ponttal a mi csapatunk nyert. Több tarán fiú játszott együtt, jól megértettük egymást. S ráadásul ezerszáz hadifogoly szurkolt nekünk. A rézserleget, amelyet egy Szőke Kálmán nevű tarjáni fiú esztergált, ünnepélyesen adta át a tábor parancsnoksága. Végre 1947-ben hazaérkeztem. Eltelt néhány hónap amíg összeszedtem magam , megerősödtem és ujra futballozni kezdtem.”
