“- A színpadi játékosból, a rendezőből egyszerre a kultúrotthon igazgatója lett. Hogyan történt?
– Az már 1958-ban volt. Addig Eczet Ilonka néniék vitték a házat, társadalmi megbízatásban. Én már főállású igazgató voltam. Elvégeztem Salgótarjánban egy tanfolyamot, amelyet a megyei tanács művelődési osztálya szervezett. Kultúrtörténetet tanultunk, a rendezés alapismereteivel ismerkedtünk. Később Pestre jártam iskolába népművelő-könyvtár szakra. Amikor átvettem a házat, éppen egy nagy felújítás tartott. Szinte minden megújult a szénbányászati tröszt segítségével. Mert az otthon gazdája a bányászszakszervezet volt. Az átadást
nagy esztrádműsorral ünnepeltük. Kiálltam a függöny elé és dalban mondtam el a felújítás történetét, köszöntem meg a szénbányászati trösztnek a támogatást. Sokan gratuláltak a találó strófákhoz. De a legjobban annak örültem, amikor Cserháti Jóska bácsi az irodalomtanár arról faggatott, ki segített összeszedni a mondanivalót, a rímeket. Ki segített volna, mondtam neki. Otthon a mosóteknő mellett nagyon jól esett végig gondolni a felújítás történetét és mindezt eldalolni…
– Sokan mondják, hogy estéről-estére benépesült az épület.
– Be bizony, hiszen nagyon sok ember munkája volt benne és mindenki kíváncsi volt az eredményre. Nem ismertünk lehetetlent. Takarítottunk, rendezkedtünk. A színpadi függönyöket, a szereplők, a táncos lányok ruháját mind az ügyes kezű baglyasi asszonyok varrták. Együtt örültünk, hogy mennyi mindenre kaptunk lehetőséget. Igyekeztünk élni valamennyivel. Minden héten mozi volt, utóbb már modern gépházzal, szélesvásznú filmmel. Abonyi Tóni mellett, aki az első mozigépész volt, sok fiatal felnőtt, Kislovász Pista, Kerdi Pista, Mocsári Árpi. Amíg az átalakítás tartott, addig sem zártuk be a mozit. A régi cserkészotthon helyén, a magazin tetején vetítettünk. Vasárnaponként teadélutánokat tartottunk. Először csak a helyi fiatalok jöttek, később Salgótarjánból és Pálfalváról is rendszeresen látogatták. Sok szép barátság és szerelem is szövődött itt. Jó zenekarunk volt, a Grosz-Brecho együttes. Kárpáti tanító úr fizika és matematikai szakkört vezetett. Akit ő felkészített, az biztos, hogy mindenütt megállta a helyét. Fotószakkör indult, Horváth Laci irányításával. Sok fiatal töltötte itt hasznosan a szabadidejét. Az asszonyoknak kézimunkakört szervezett Nagy Mariska néni, meg Takács Böske néni. Iró-olvasó találkozót tartottunk, Veres Péter kétszer is a vendégünk volt. Szóval a házban zsongott, lüktetett az élet…”
