“- A bányához nem csak Cseh József kötötte az életét, hanem a baglyasiak közül sokan mások is. Érdemes volt?
– Tulajdonképpen igen. Lakást kaptunk, szenet, fát és a világításért sem kellett fizetni. S ha valaki megszorult, a tél közepén elfogyott a szene, akkor igényelhetett az osztályozón széntörmeléket. Az is meleget adott. A kereset sem volt éppen rossz. S aki rendesen „viselkedett”, annak a munkája is biztos volt. De a baloldali érzelmű embereket, mint Pothornikot, Hovant, az Eppich testvéreket, Blaskó Istvánt, Sulyok Andrást, szóval az ilyeneket nem szerették a bánya vezetői. Kitették őket a munkából, a lakásból is és kereshettek maguknak valami szükséglakást a faluban.
Amikor még az újságot hordtam, a Friss Ujságban olvastam, hogy Pothornik Józsefet távollétében négy év börtönre ítélték.
– Mit olvasott még Baglyasról a Friss Ujságban?
– Azt, hogy a Sára lejtakna benyúlt a falu alá és ahogy a szenet termelték ki, úgy repedeztek, süllyedtek meg a házak. úgy emlékszem, az írás címe is a „Süllyedő falu” volt. Akkor a Hangya Szövetkezettel szemben, a hegyoldalban nyitottak egy kutatóbányát, a tulajdonos a munkanélkülieket foglalkoztatta ott. Bebizonyosodott, hogy a bánya okozta a kárt és így kártérítést is fizetnie kellett. De az igazsághoz tartozik, a bánya érdeme az is, hogy a település épült, gyarapodott és neve nem süllyedt el az ismeretlenségben.”
