„ A szövetkezettel szemben egy húsüzlet működött. Húst mértek Kromekék, Herczegék, meg Mikulik Guszti bácsi is. Cipészmester is több volt Baglyason. Az öreg Kazareczki a Szalatovics Géza üzlete mellett, egy kis házban dolgozott, Tóth Feri a Paraszti udvarban. Az öreg Raáb a Szalatovics Géza boltja mögött, bent az udvarban, fia pedig lent, a Sörös vendéglő mögött, ott ahol lakott.
Az életünk 1945-ben nagyon megváltozott. Volt ami jobb lett, de olyan is, amivel szegényebbek lettünk. Velünk szemben volt a bányának egy kórháza. Sok bányász egészségét adták itt vissza. A főorvos Szkicsák Ferenc volt, később Mosonyi László állt a helyére. A háború idején elvitték, de visszajött. Budapesten egy nagy kórház professzora lett. Sokan keresték meg innen Baglyasról is, akik bajbajutottak. Azt mesélik, úgy gyógyította őket, hogy még pénzt sem fogadott el. Ismertem a nővéreket is a kórházban, meg a szakácsnőt is, Strichirs Mariska nénit. Volt neki egy fia, akiből pap lett. A sógornőm Pánczél Ferencné is itt volt nővér. Amikor férjhez ment, elköltözött Mizserfára, mert ott is volt a bányának kórháza.
A kórházban voltak női betegek is. De szülni otthon maradtak az asszonyok. Három bábaasszonya is volt a falunak. Andó g. Mátyásné már idős asszony volt. Andó Böske néni, meg Tóth Sándorné, Juliska néni jól birták magukat. Amikor a babát keresztelték, nagy poszrikot csaptak, akiknek módjukban állt. A keresztszülők, a rokonok mellől nem hiányozhatott a gólyanéni sem. Mentek is szivesen. Mert valahogy egy kicsit ők is magukénak tartották azt a gyerekeket, akit a világra segítettek.
A kórház tönkrement a háború alatt. A németek lovakat hajtottak bele. Emlékszem oda szállásoltak be az Erdélyből jött katonák is. Ott volt a nagy vöröskeresztes autó az udvaron. Voltak katonák, akiket házaknál helyeztek el. Nálunk is volt hat szanitéc, két nő és négy férfi. A háború után a kórházat rendbetették ahogy tudták. Lakásokat csináltak belőle. Azok költöztek oda, akik másütt nem húzhatták meg magukat. Azóta is lakják, de akik megvették, azok már kényelmesebbé, lakhatóbbá tették.”
