Bányásznapi megemlékezés

Részlet Lontsák Vilmos -a Bánya és Energiaipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetség I. számú Nyugdíjas alapszervezet elnökének- ünnepi beszédéből:

„Ez év szeptember első hétvégéjén 60. alkalommal ünnepeljük a bányászok, a magyar bányászat napját. Az ünneplés másként folyik ott, ahol még működnek bányák. Ott az aktív bányászokat és bányászkodást ünneplik, ott pedig ahol már korábban megszűnt a széntermelés, a bányász múltra emlékezünk. Nekünk sajnos ez utóbbi jutott, az emlékezés, mert úgy történt, ahogy a következő kis vers mondja: címe „Megszűnt a bánya” Dzsida József a SKBRT igazgatójának verse

Dzsida József írta a következőket is baglyasaljáról, ahol 80 év bányászkodása után 1939-ben bezárták az utolsó termelő aknát: ” Igy fejeződött be a vándorbányászat örök törvényei szerint egy nagymúltú bányavidék élete, és bizonyára sokan fájlalják, hogy már nem tüzelhetnek a baglyasaljai szénnel”

Itt Baglyasalján tehát van mire emlékezni a bányászok napján. A nyolc évtized bányászata kitörölhetetlenül ott va a település múltjában, történetében, de jelenében is, hiszen a bányászat révén formálódott és alakult olyanná, melyet ma visel település szerkezetében, népességében, társadalmi összetételében.

A gyorsan növekvő termeléshez képzett bányászokra volt szükség, akinek nagyobb létszámát erdélyi, sziléziai, morvaországi és felvidéki bányákból szerződtették. Igy került Baglyasaljára bányász mártírunk Targos István is a Liptó megyei Luzsnya községből. A vállalat, amely az iparágban hírhedt volt profitéhségéről -hogy minél gyorsabban kitermelje befektetéseit, bányáiban katonai munkafegyelmet alkalmazott. A napi 12 órára megnövelt munkaidő, a vasárnapi pihenőnap megszűntetése, a megélhetést sem biztosító alacsony munkabérek elviselhetetlenségig növelték a bányászok kizsákmányolását. Az embertelen állapotok miatt 1884. március 24-én mintegy nyolcszáz baglyasi bányász beszüntette a munkát és sztrájkba lépett. Emberibb élet – és munkakörülményeket követelve vonultak a bányaigazgatóság épülete elé, ahol a fenyegetően fellépő tömegbe belelőtt a csendőrség. A csendőr sortűznek több súlyos sebesültje és egy halálos áldozata volt: Targos István.

Baglyasalja bányásztörténelmében sok esemény van, amely a ma élők számára progresszív és talán örök érvényű tapasztalatul szolgálhat. Ilyen targos István bányászmártír cselekedete is, amely nekünk azt mutatja meg, hogy az ember saját életét nem élheti a közösségtől függetlenül, hogy sorsa összekapcsolódik mások sorsával, hogy életkilátásai, céljai a többiekéhez hasonlóak, ezért célt érni, haladni, előbbrejutni csak a közösséggel együtt lehet és érdemes.

Fel kell tudnunk ismerni, hogy az ország sorsának jobbrafordulása is azon múlik, hogy az emberek félre tudják-e tenni egyéni érdekeiket a közösség a nemzet érdekének elsőbbségéért, hogy az ország érdekét nem széthúzással, hanem közös akarattal, összefogással lehet érvényre juttatni, amely majd utat nyithat az egyéni érdekek érvényesülése felé.

Targos István példájánál maradva: -tettében volt egy kiemelkedően fontos emberi tulajdonság, amely a bányász közösségekben természetszerűlel mindig megvolt- a szolidaritás, amely ma annyira hiányszik az emberek többségéből. Pedig egy közösség, egy társadalom sem tud normálisan működni közömbös emberekkel.”