“- Édesanyám fiatalon meghalt, édesapám újranősült. Elvett egy baglyasi özvegyasszonyt, Hoppa Máriát. Öten voltunk testvérek, három édes és két mostoha. Laktunk Katalinán, ahol volt egy szobánk, konyhánk, semmi több. Később a rakodóra kerültünk, ahol már két szoba, konyha, spajz meg verenda is volt. Hat osztályt jártam a rakodói iskolában. Örömmel és jól tanultam, de a szegénység nem engedte, hogy vigyem valamire. Ketten, Dániel Józsi és én tanulhattunk volna tovább, hogy fizetnünk sem kellett volna érte. A mostohaanyám azonban nemet mondott. Dániel Józsi elment, bankigazgató lett belőle, én meg munkáslány maradtam…
A bányászok akkoriban nem kerestek olyan jól, sokat „porjadkáztak”. Három napot dolgoztak, hármat meg otthon voltak. Öt pengőt, tíz pengőt ha hazahoztak. Abból nehéz volt eltartani a családot. Szegények voltunk, mi gyerekek egymás kinőtt ruháit hordtuk. Sokszor gondot jelentett az étkezés is. Amikor elfogyott a pénz, hitelbe vettük meg a legszükségesebbet. Mi lent az állomáson vásároltunk, a Perényiéknél. Ha pénzt kaptunk, fizettünk.”
