Bányásznapi megemlékezések Baglyasalján

A baglyasaljai temetőbe, a bányaszerencsétlenség áldozatainak sírjánál Felföldi István, a valamikori csendőrsortűz áldozata Targos István emlékműnél Lonsták Vilmos idézte a bányászmúltat. A Kollégium, a volt Bányakaszinó nagytermében, Becsó Zsolt a Megyei Közgyűlés elnöke, országgyűlési képviselő mondta el emlékező gondolatait. Felidézte azokat az évtizedeket, amelyekben Baglyasalján és Salgótarjánban is, a bánya, a szén adta a családok megélhetését, létbiztonságát. „Bányásznak lenni nem úri betegség,… Aki egyszer leszáll a föld alá … megérezte hátán, ahogy a verejtékcseppek patakokba rendeződnek, azt sohasem felejti el.” „Csodálatos dolog, hogy a naponta kockára tett élet, egyenes gerinccel, kivételes jellemmel párosult.” „Megtanulhattuk tőlük a feltétlen szolidaritást, a kiszámítható fegyelmet és a másokra is kiterjedő figyelmet. Példát mutattak az értékteremtésből és az összehangolt csapatmunkából.” „Az élet egésze ellentétpárokra épül, … A bányászélethez is hozzátartozik a lent és fent, a sötétség és a mécsvilág, a bezártság és a szabadság, a félhomály és a Nap fényessége … „Most olyan időszakot élünk, amikor újra döntéseket kell hoznunk, hogy megoldást találjunk régi problémáinkra. … a hazai bányászat napjának felkeltésére is. Ehhez gyűjtsünk erőt a bányásznap eseményein!”
Különleges élmény volt hallgatni a Bányászhimnuszt az Óranai Ifjúsági Bányász Fúvószenekar, Dzsida József versét Juhász Istvánné ihletett előadásában. A rendezvény befejezéseként az ünneplők elhelyezték a tisztelet, az emlékezés koszorúit a Bóna Kovács Károly alkotásánál, a bányászszobornál.

Fotó: Kupcsulik József, Vaspál Dávid