Baglyaskő Idősek Otthona egyik lakójának emlékeiből

Sótér Istvánné: Farsangi bohó bolondság

(egy vak elbeszélő verse)

Futottam az úton, Nagyanyám guggolt, az anyám meg csak állt,

Bolondos jókedvem nézőkre talált.

Ugráltam kötélen, cigánykereket hánytam

az udvaron és a kerten át,

hajam egy csomó bogáncsba talált.

Mi történt bolondos kicsi lány?

Semmi Nagyanyám, csak cibált-cibált.

Maradt még bőven elég látod itt na, lám!

Ne lankadjon kedvem, futok a létrán fel s alá,

a szalmakazal tetején, bukfenceket hánytam én

és a hajam égnek állt.

Mi lett Veled Te lány? – kiált nagyanyám.

Sündisznó lettem, gurulok az udvaron ide-oda,

a Bodri szájába kap és cibál-cibál.

Nem leszek sündisznó, inkább leszek katicabogár,

Mászkálok levélen a fűszálon át,

Karodra repülök édes Nagyanyám.

Farsang van nagyanyó, tücsök leszek inkább!

Hidd el, ez csudi jó szobád sarkában ciripelek, hegedülök,

S Te táncolsz nagyanyó.

Nem hagysz el soha! – halkan zokog Nagyanyó,

Ha Te szállsz magasba Te fentről integetsz és szellővel üzenek.

Hallod a zenémet és boldogan nevetek,

Hangosan kiáltok: – Farsang van nagyanyó,

ugye tudod, hogy ez csudi jó!

Baglyasalja, 2009. január 31.